थांब ना जरा
मोहरला चाफा तू थांब ना जरा
अंधारल्या वाटा तू थांब ना जरा
मिठीतल्या फुला तू थांब ना जरा
वेगावला झुला तू थांब ना जरा
पाणावले डोळे तू थांब ना जरा
थरारले अंग तू थांब ना जरा
जाऊ नको अशी तू थांब ना जरा
झालो वेडापिसा तू थांब ना जरा
घे मलाही संगे तू थांब ना जरा
उद्या नाही पुन्हा तू थांब ना जरा
अभिजित...
Labels: माझ्या कविता
8 Comments:
यमक फारच छान जमले आहे! अगदी सहज, सोपी भाषा वाचून मस्त वाटले.
खांडेकरसाहेब आपली कृपा असू द्या. :-)
chhaan aahe. khoopach saral saadhi.
मोहरलेल्या चाफ्याचा परिमळु दरवळतोय...
झक्कास!
:) छान! बऱ्याच दिवसांनी?
abhijit,
apratim lihitos tu! aaj yogesh chya blog varun tujha blog aaj samajla. itke divas vaachaaylaa milaala naahi, hyaacach vaaiit vaatat aahe.
aso, ithun pudhe, will be a regular reader.
~ketan
प्रियभाषिणी, केतन, गायत्री, गोवेकर(?):
लै धन्यवाद. :-)
Abhijit,
Chhan lihitos re tu - tuzya comment varun tuzya blog var aalo -Avadala. Lage Raho!
Post a Comment
Subscribe to Post Comments [Atom]
<< Home